Egy Ikarus 311-es "megmentése"!

Sokat gondolkodtam, hogy melyik oldalra kerüljön ez a megmentett Ikarus 311-es!
A döntés a "roncsok" oldalra esett, mert a busz üzemképtelen,
bár a a tulajdonosát ismerve biztos vagyok benne,
hogy rövid időn belül átkerülhet a "veteránokhoz"!

A felvételek a tulajdonostól származnak!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Már csecsemőkoromban berobbant életembe az Ikarus autóbusz, ugyanis az édesapám Ikarus 630-as motorháztetőn pelenkázott, amikor elkísértem egy-egy különjáraton. Pár évvel később, amikor a szüleim a kertes családi házukat építették, a régi Volános időkben teherautó hiánya miatt az Ikarus 630-assal hordta jóapám a szilikátot.
Sikáltuk is a buszt egész éjjel!

Évekkel később sem tudtam elszakadni a buszoktól, buszsofőr lettem. Ikarus hiánnyal szenvedtem.
Próbáltam egy-két Robur busszal ezt a tünetet kezelni, de nem sikerült.

2005. őszén Boldizsár János törzsőrmester barátom, akit a D 344-es fertőzött meg, megsúgta, hogy van egy Ikarus 311-es roncs a pécsi hegyekben.
Aznap el akartam indulni a Csepelemmel, de a haverok kirángattak a fülkéből, mondván még rá kell készülni a mentésre. Ragács úr, a busz tulajdonosa közben eladta a telket, így a busz sorsa megkérdőjeleződött. MÉH vagy Polgár?
Még a tavaszi kerti munkák előtt a fagyban kellett elhozni, mert utána csak ősszel a betakarítás után mehettünk volna a buszért."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

"2006. márc. 14-én elindultunk a D 344-essel és egy MAN-nal a Mecsekbe.

Vittünk magunkkal szerszámot, lángvágót, áramfejlesztőt, stílfűrészt, fejszét, ásót, kapát, csákányt, kerekeket, emelőket, köteleket és bográcsot. Három napra készültünk:

első nap lesuhantunk Pécsre, másnap reggel kivonultunk a Mecsekbe."

 

 
 
 

Útközben egy kis fagyállót,
(Borsodi sört)
vételeztünk az egyik benzinkúton.
 
     

Indulás a busz kiszabadítására.

 
 

Először keresni kellett a buszt a fák között. A "vas" mellett még a diófa is kiöregedett.
A diófát a busz leállítása után ültethették, mert a mögötte csak a szakadék tátongott.
20-25 éve lehetett, hogy odavonszolták.

 

Nagyon elkeserítő volt a látvány.

 
 
Igazi csoda, hogy egyáltalán rátaláltak!

A tetővel félig lefedett, zöld festékkel álcázott,
alvázig "elásott" 311-est, csak a roncsokat
kutató szemek veszik észre.

 
     

"A hátulja vasállványon állt és
be volt betonozva "békebeli" cementtel."
 

Felkészülés a "feltárásra".
 

"Járólapozva volt a busz bejárata,
 
 
     

 

 
 
 
 
 
     

sparhelt, hűtőszekrény,
fél-moszkvics, negyed-trabant
és egy rakás kacat volt a buszban."

A helyzet magaslatán a "Főnök"

"Tetején a kályhacső az ég felé nézett. Még egy előtetőt is eszkábáltak a tetejére és eléje. Ez jó ötlet volt akkor, de lebontani rémálom volt!
Első kerekei majdnem teljesen a fölben voltak. Molnár Zsolti a lángvágóval melegítette a kerékanyákat, de hiába, a felét le kellett faragni.
Közben Filep Jani pucolta a krumplit.
Műszaki részénél Péceli Gabi volt az ész.
Köszönet a fiúknak a hőstetteikért!"
 
 

Gyenes Józsi ásott a legmélyebbre és leggyorsabban.
Nem is fázott!
      Az "ásatás" elkezdődött.

 

"Gabi és Zsóti miután szétszedték az első futóművet,
megmozdultak az első kerekek is.
Miután a betonállványt is sikerült szétbarmolni,
mozdíthatóvá vált az Ik 311-es."

 

 

A tető bontása.

 

 

      

Miután kivágtuk a mogyorófát, annak megmaradt törzséhez rögzítettük láncos emelővel a nagyvasat.
Nem akartuk, hogy a szakadékban kössön ki a kincsünk.

 
 
 
 
     

Gumiszerviz, ellenőrzés,
drótkötél, 'oszt hagy-menjen!

 

"A buszunkat korabeli D 344-essel csörlőztük ki a sírhelyről.
Élmény volt, hogy kimozdult a gödörből.
A nagy sürgés-forgásban majdnem odaégett az ebédünk.
Jani jól kotyvasztotta a mecseki hegylakó paprikás krumplit.
Miután kivonszoltuk a legelőre,
komprimáltunk egy kis szelet a kerekekbe, kisebb-nagyobb sikerrel."

"Rövid vontatás után a rudunk eltört. Miért is ne most?
Miután eléggé szétfagytunk, visszamásztunk Pécsre a busz nélkül.
Másnap reggel nekiláttunk a harckocsi vontatórúdhoz átalakítani a buszunk elejét.
Délre sikerült megműteni."


 

     

Másnap reggelre, a "szerelvény" összeállt, indulás Polgárba!
 

 

"Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy egy 311-est vezethettem 25 év pihenés után.
A szélvédő törött volt és be volt mázolva fehér festékkel.

Elindultunk Polgár irányába.
Már az első kilométerek után kezdtem átfagyni.
A srácok éppen nem használt ruháit magamra vettem: két sapka, három kabát, négy nadrág, egy csizma és motoros szemüveg.
A takarók is rajtam kötöttek ki. Mivel a motor nem volt benne, így 10 órán keresztül élvezhettem a mozgó kerekek látványát és a hideget.
A rúd elég rövid volt, néha magamat sem tudtam követni nemhogy még a vontató teherautót.
Kecskeméten az egyik körforgalomban éppen balra fordítottam a kormányt, mikor a busz elejét jobbra rántotta a rúd.

Este 10 után hazaértünk. Mikor a kedvesem meglátta ezt a zöld szörnyet, dobott egy hátast."
"Köszönet Neki is."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~