Az 1962-ben elkészített Ikarus 557-es prototípus homlokfalának közepére egy harmadik fényszórót szereltek.
1963 őszétől gyártott autóbuszokon már az Ikarus 180, ill. 556-os típusokon megszokott homlokfali iránytáblatartója kapott helyet.

 
 
 
 
 
A távolsági 557-es modell jövőjét a ,,motorkérdés"megoldatlansága sajnos véglegesen megpecsételte, így mindössze 38 példány készülhetett belőle.
A típus egyetlen, 35 darabos szériájának gyártására 1963 második felében került sor, a kocsikba a JAFI fejlesztésű, D-619 típusú,
Csepel Autógyárban készült motorok első sorozatának darabjait építették be.
A járműveket 1964 januárjában adták át három AKÖV részére. A motorok sorozatos meghibásodása következtében azonban
Magyarország addigi közúti közlekedésének legkényelmesebb, impozáns távolsági autóbuszai nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
A járművek többnyire üzemen kívül, javításra várva álltak, országúti motor meghibásodás esetén a helyszíni
javítást az erőforrás padló alatti elhelyezése miatt meg sem kísérelték. Az autóbuszokat végül 1967-ben leállították,
majd könyvjóváírással értékesítették állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek,
amelyek nem kis nehézséggel tovább használták azokat. Egyes üzemeltetők Csepel D-614 motorral építették át a kocsikat saját gépállomásaikon,
később pedig néhány autóbuszba az időközben gyár­ tásba vett Rába D2156-os motort szerelték be, mellyel a járművek az 1970-es évek közepéig közlekedtek.
A prototípuson és az említett szérián kívül a típusból 1965-ben még két további kísérleti példányt értékesített a gyár.
 
 
 
 
 
 
 
Saját felvételeim közül, csak ez az egy van 557-ről és ez is csak véletlenül.
 
 
Az Erzsébet téri, a képen még MÁVAUT autóbusz pályaudvar.