Nem tisztem a BKV múzeum reklámozása, de ott jártamkor úgy éreztem, ez a kiállítás megérdemel egy pár jó szót. Ajánlom mindenkinek, nem csak az olyan érdeklődésű embereknek mint mi vagyunk, hanem minden olyan embernek aki szereti a szépet és, vagy egy picit nosztalgiázni akar, esetleg bemutatni gyerekeinek, tanítványainak, hogy mire voltak képesek "nagyapáink", vagy inkább "dédapáink".
De sajnos vannak rossz érzéseim is. -> -> -> ->

Beszerzésük 1911-12-ben volt. Ennek a járműszériának a különleges jellegét adja, hogy teljes mértékben magyar fejlesztésű és gyártmányú berendezéssel épültek. Járműszerkezetileg részben a Ganz, részben Kistarcsán, a Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban gyártották.
Elektromos berendezésüket pedig a Ganz és Társa gyárban készítették.

~

Az 1000-es motorkocsik a Budapesti Közúti Vaspályatársaság (BKVT) leghosszabb, egyik legnagyobb tengelytávú, befogadóképességű, és legnehezebb kocsijai voltak. Erős motorjaiknak köszönhetően egy (később kettő) pótkocsit is könnyedén elvontattak. Ezért a cég legforgalmasabb vonalaira kerültek: jellegzetesen a budai kirándulóforgalmat szállították Pestről.

~

Ajtajaik az évszaknak megfelelően kicserélhetőek voltak; a nyári kétszárnyú rácsos kertajtóról a téli, a peront teljesen záró ajtókra.

~

~ ~

Az utolsó 30 kocsit (1050-1079) hegyipályásra alakították át 1939-ben. Így mint a lentebbi képen is látható, az 1074-es is az 56, 58 és 59-es viszonylaton közlekedett.

Még "eredeti" állapotában a Moszkva téren.

Beszerzése, 1912-ben volt. 1958-ban vasvázasították. 1984.09.01-én selejtezték és
1991-ben eredeti favázas állapotára építették vissza a szentenrei múzeum számára.
Vissza http://villamos.zylon.hu/

~

Vissza a http://villamosok.hu/ oldalra

A tízablakos 1914-es beszerzésű 30 motorkocsit a 30 db. pótkocsival ikresítették, mivel a pótkocsik szerkezete megegyezett a motorkocsikéval.
A http://villamos.zylon.hu , e típusról szóló oldalán még ez áll.
"Az eredetileg 21+22-es ikerkocsi (9600+9601 -> 2400+2401 -> 2420+2421) a Közlekedési múzeum védelme alatt van, jelenleg a Ferecvárosi kocsiszínben áll roncsként. Felújítása jelenleg tart, a kocsi a BSzKRt korabeli állapotára lesz helyreállítva üzemképesen."
[Képek a felújításról]

Azóta elkészült, a felújítás költségéről inkább nem ejtek szót, inkább beszéljenek a képek.

~

Vissza a http://villamos.zylon.hu/ oldalra

E típusból készült az első csuklós villamos az Adél.
A BLVV 25+26-os ikerkocsiját szemelte ki 1938-ban a BSzKRt az ikresítési kísérletek egyik "alanyául". Az ikerkocsinak egy középrészt gyártottak, így a későbbi Bengálikhoz hasonló szerkezetű csuklós kocsit készítettek alacsonypadlós, három felszállóajtós középrésszel. A motorkocsi elejét is megváltoztatták, áramvonalasabb, döntött orrészt alakítottak ki a kocsivezetőnek, valamint modernebb fényezést is kapott.

Az Adél eredeti kivitelében.
(25 -> 9604 -> 2466   +  26 -> 9605 -> 2467)

Ez a kocsi BVKV eredetű (BVKV 240), a cég egyetlen megmaradt járműve. A kocsi két középbejáratú pótkocsival közlekedett sokáig a 12-es viszonylaton, ahol így is megelőzte a sokkal fiatalabb FVV-csuklósokat.

A szombathelyi 6-os psz. motorkocsi

A kerítésen kívül várakozik ez a rövid szerelvény, egy kis javításra, felújításra.

A szöveg forrása: http://villamos.zylon.hu , Benda György, Németh Zoltán Ádám, HAMSTER, barátaim jóvoltából.

Sajnos a múzeum látogatottsága minimális, az emberek alig tudják, hogy egyáltalán létezik egy ilyen. Miért? Netalán azért, hogy ha kevesen tudnak róla, kevesen keresik fel, ha kevesen keresik fel, elmondható, hogy az érdektelenség miatt kevés a bevétel, így lehetetlen fenntartani, nincs értelme öreg járműveket felújítani, mert "csak" pénzkidobás. Senkit nem érdekel, tehát nincs rá szükség, tehát egy gonddal kevesebb.
Pedig, talán megérdemelné ez az ország, azok az emberek akik tervezték, elkészítették, karbantartották ezeket a gyönyörű járműveket, hogy egy-egy darabbal, azok felújításával, karbantartásával felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy a XIX. XX. század szakemberei mire voltak és talán a mai napig is mire lennének, illetve mire képesek.
Sokat hallunk arról, hogy nincs pénz, nincs erre keret stb. Pedig úgy gondolom, úgy látom, ha valamire kell elő lehet teremteni a szükséges keretet. Az üzemképes járművek esetenkénti forgalomba állításával, vagy rendezvényekre bérbeadásával, a múzeum megfelelő orgánumban való reklámozásával, ha nem is sokhoz, de legalább egy kis plusz bevételhez lehetne jutni. Ha van olyan, márpedig tudom hogy van olyan ott dolgozó "szaki", aki munkaidőn túl esetenkét, megjavít, felújít egy-egy alkatrészt, ezzel is segítve a korabeli járművek fennmaradásának esélyeit, akkor biztosan van olyan magánszemély, vállalkozó ill. vállalkozás akik pénzzel, munkával, különleges darabok legyártásával, felújításával közreműködne. Ezen oldalakon megláthatjuk hogy mi mindent kellene még tenni, mennyi munkára, szakemberre és nem utolsó sorban pénzre lenne szükség ahhoz, hogy legalább látszatra utolérjük Bécs, Amszredam hasonló témájú múzeumait. Valahogy az az érzésem, nincs ennek a dolognak gazdája, nincs megfelelő, mai nyelven mondva management-je.
Arra pedig gondolni sem szeretnék, hogy ezzel a nemtörődömséggel azt akarják bizonyítani, hogy a magyar ipar nem volt és a mai napig sem életképes.
És ha ezt el is hisszük, ha ezt el is tudják hitetni akkor............ Vége.
Vissza az elejére