Augusztus első hétvégéjén Polgár városa nemzetközi Ikarus találkozónak adott otthont. A hagyományteremtő szándékkal indított rendezvény a szervezők, Béke Antal és Tildy Tibor, kéthónapos munkájának gyümölcse. Egyelőre ez bizonyul az idei szezon egyetlen jelentősebb veteránbuszos összejövetelének.

Embert próbáló vállalkozásnak bizonyult a főnapon Budapestről eljutni az alföldi rendezvényre, ugyanis az M3 autópálya kivezető szakaszán jó másfél órát kellett araszolni a Formula-1 magyar futamára igyekvő szurkolók társaságában. Így talán jobban jártunk volna a fővárosból hajnalban induló Ikarus transzferjárattal. Mire végül Polgárra értünk, már hétágra sütött a nap és javában zajlott a rendezvény. Mivel az 1. Nemzetközi Ikarus és Veterán Jármű Találkozó főha­diszállása a városi strandfürdő volt, a legtöbben egy szál „fecskében” múlatták az időt, illetve nézelődtek a buszok, kisteherautók, személyautók, motorok és traktorok táborában. Majd útjára indult a felvonulás, amelyen igen nagy népszerűségnek örvendett a Nagy Zoltán vezette 630-as városnéző replika. Hiszen a meleg napon, aki csak tehette, ezen fújatta haját a széllel. Persze sok régi ismerőst is láthattunk, mint például az örök kedvenc Ikarus 66-ost és 55-ösöket, egy 311-est Miskolcról, egyet Debrecenből és a lelakott egykori méhészkocsit Polgárról. Továbbá egy 260­asz és egy 280-ast szintén Miskolcról, a Borsod Volán narancssárgára fényezett, illetve a Kapos Volán egykori 266-osát, Csepel teherautókat a legkülönfélébb kivitelben és állapotban, sőt, még GAZ­okat, ZIL-eket és egy Roburt is.

Kuriózumok

A találkozó további különlegességeket is tartogatott a látogatók számára. A pesti forgalomban mindennapos kék 200­asokat ugyanis igencsak megnézték a helyiek, főleg, hogy a sofőrök a megállókban szívesen felvették az éppen ott várakozókat. Továbbá egy modernebb, letisztultabb formájú 386SL-t is megismerhet­tünk, amely 1985-ben egyedi tárgyaló­busznak készült. A 370 lóerős Rába-List motorjával legendásan nagy, 160 kilométer/órás végsebesség elérésére képes. A fáma szerint az egyik első útján szándékosan „csináltattak” róla 141 kilométer/órás sebességnél traffipax fotót, miközben a monitorokon büszkén figyelték, hogyan maradnak le mögötte sorra a személygépkocsik. A népszerű új típust a Frankfurti Autószalonon is kiállították, ahol ez évben jelent meg első ízben az Ikarus. Még a német mérnökök is elis­merően ámultak a különleges extrákkal, köztük belső telefonrendszerrel és dupla tolatókamerával felszerelt modell előtt. Nem is beszélve a kényelmi felszerelések egész soráról, mint például a teakonyha vagy az átlagosnál sokkal tágasabb és szebb mosdó.

A polgári találkozón az érdekes járművek mellett a Trolibusz Országos Szakmai Egyesület (TOSZE) maroknyi lelkes csapata is tiszteletét tette, akik értékes dokumentációval és tárgyi emlékekkel készültek. Sátrukban egész nap régi BKV-s filmeket vetítettek, valamint egy, a Vállalat által rendelkezésre bocsátott sárga Ikarus 260T1 „600-as” trolit is bemutattak. Velük szemben pedig Béke Antal piros ZIU-9-ese állt.

Remek kezdés

A rendezvény nevével ellentétben a külföldiek egyelőre még sajnos csak elenyészően vettek részt. Jármű­vek nem is érkeztek a határainkon túl­ról, mindössze a nézők soraiból hal­lottunk idegen szavakat. Hazai érdek­lődőkben viszont nem volt hiány, hi­szen körülbelül 2500-an látogattak el a találkozóra. A vendégek az Ady End­re Művelődési Központban a Közlekedési Múzeum magazinunk júniusi számában már bemutatott Ikarus kiállítását is megtekinthették, illetve buszos kirándulás indult Tiszadobra, az Andrássy kastélyba. Hiába a szervezett út, az intézményt már zárva találtuk, ám mindenkinek izgalmas perceket okozott a győri faros helyszíni gyors szervizelése. A bátai Belák Sándor sajnos a győrieknél is pechesebb volt. Polgáron szerette volna ugyanis bemutatni barátainak a még eredeti fényezést viselő 543-as midi buszát, amely a találkozó legkisebb Ikarusa címet is megkaphatta volna, ám a jármű útközben megmakacsolta magát, így vé­gül tréleren tért vissza a garázsába. Reméljük, jövőre vidámabb hírekkel szolgálhatunk róluk! A rendezők ugyanis már a második fel­vonáson gondolkoznak, míg az eddig kétszer megtartott, szintén nagysikerű tatai találkozó főszervezője kérdésünkre megerősítette, hogy egyelőre nem terve­zi a folytatást. Az Ikarus tisztelői és ra­jongói nevében is reméljük tehát, hogy a polgári rendezvény valóban tovább viszi a stafétabotot.