BU 86-67 |
Elérkezett az az idő, amikor már
annak is örülni kell, hogy egy kiselejtezett öreg Ikarus
280-as
- amit múzeumi járműnek szántak -
nem a bontóba, hanem felújításra kerül.
Nos, nem a BKV fogja felújítani, hanem egy fiatalember, aki
úgy gondolta, hogy a BKV 1000. Ikarus 280-asa,
a BU 86-67,
előbb lesz "nosztalgia" jármű Nála mint a BKV-nál.
Ez volt az utolsó Trilex-es, ráncajtós 280-as a BKV-nál.
|
|
|
|
Kisebb javítás, felújítás után egy próbaúton.
Eladva!!
Végül egy költői kérdés!
Hogy lehetséges az a XXI. században, hogy egy mára már
megszűnőfélben lévő világhírű Ikarus gyár, egy "világváros"
tömegközlekedését lebonyolító Rt. - amely az Ikarus
gyakorlatilag összes típusát használta- ne legyen képes
megőrizni a jövő számára, legalább 1-1, híres, sok éven
át futott típusát? Miért van az, hogy magánszemélyek
küszködnek azzal, hogy sikerüljön nekik néhány Ikarus
típust "életben "tartani?
Ikarus
30-as 1 db, működésképes, de
vizsgáztatva nem lesz
Ikarus
311-es napjainkban csak 2 db
"él", de azok sem a FAÜ-től származnak.
Ikarus
60-as roncsként még a
trolibuszok
között található, az ebből a típusból épített, ún.
FAÜ csuklós, a Fővárosi Autóbusz Üzem büszkesége, a
típus selejtezésekor mindegyiket szétbontották.
Az 1 db Ikarus 620-assal, amiből a FAÜ-nél és a BKV-nál 935
db futott, már tíz éve szenvednek
a "felújításával".
A nem túl "befutott", de budapesti viszonylatban elég
elismert Ikarus 556 és 180-as típusból 1-1 jármű létezik,
melyekből csak a 180-as "üzemképes".
A 2 db. 556-osból épített emeletes prototípust is, bár
romokban, de egy magánszemély vásárolta meg és próbál
autóbuszt "faragni" belőle.
Az első Ikarus 280-as, a GA 95-87
is csak az archívumokban él. Az első Ikarus 260-asról
(GA 95-86), pedig nem lelünk még egy felvételt sem
átalakítása utáni állapotáról. Az első Ikarus 280-as 100-as pályaszámú
trolibuszt szétbontották, "társával" az Ikarus
260-as, 600-assal
együtt.
Az első sorozatú 280-asok közül sem maradt meg egy darab sem.
CLK-621 ex. GC 52-29 ex. FS 75-57 |
És végül itt, ezen az oldalon
mesélem el azokat a tényeket, történeteket, amelyeket e
honlap készítése közben hallottam azoktól, akik nehezen, de
hozzájutottak egy egy "romos" Ikarus-hoz.
Egy nem oly régen hatályba lépett törvény szerint,
tachométert kell felszerelni az autóbuszokra. Ezen törvény
ugyanúgy érvényes az un. nosztalgia járművekre is, amelyek
csak időközönként, külön megrendelésre közlekednek. A
törvénnyel egyetértünk, csak azzal nehéz megbarátkozni,
hogy egy ritkán ill. esetenként használt több mint 30 - 40
éves járműnél nincs lehetőség arra, hogy rövid belföldi
szakaszon, mondjuk egy bejelentéssel, vagy egy egyszerűen
intézhető külön engedéllyel, e műszer nélkül
közlekedhessen. Ha elfogadjuk azt az érvelést amelyet BKV-s
és VOLÁN-os szakemberek mondanak, miszerint óriási
költséggel járnak az öreg, nosztalgia járművek
felújítása, üzemeltetése, akkor gondolják meg egy
magánszemély számára mit jelenthet ezen összeg. Kezdetben
egy nagyobb összeg ráfordítása után, ami nemigen térül
meg, legalább a nosztalgia "kirándulások" hoznának
némi bevételt, ami a fenntartáshoz is kevésnek bizonyul.
Egy tachometer beszerzése, beüzemelése 3-400000.- Ft.
Úgy gondolom e szám önmagáért beszél.
Az 1000.
BKV-s Ikarus 280 BU 89-92 |
Ezek a felvételek több mint egy éve készültek. Azóta egy pár "jóembernek" sikerült leamortizálnia ezt a járművet.